Difficult Life - 3. fejezet: Zöld vagy bordó?

 

A következő hetekben információt szereztem, hogy milyen lesz a film, amit Françoisval forgatnak, elolvastam a forgatókönyv egy részét, végigfutottam a helyszíneken, aztán a kezembe nyomtak egy kis tömböt, melyben benne voltak, hogy mégis mik azok, amiket François hátrányban részesít. Mikor nekiálltam olvasni, egyből elmosolyodtam. Első helyen álltak azok a cuccok, amik műszálasak voltak. „Meg tudom érteni.” – mondtam magamban. Továbbnéztem a listát. „Feketét csakis akkor, ha le akar valakit venni a lábáról, különben soha.”- ez aranyos. Megint mosolyogtam. Éppen a harmadik pontot akartam elolvasni, amikor csörgött a telóm. Jas volt az.

- Szia, át tudnál ugorni hozzám? – igennel feleltem mivel alig 2 szobával volt odébb az irodája, indultam is a lifthez. Közben összefutottam a főnökömmel. Elbúcsúzott tőlem, ugyanis másnap indultam Németországba. Kérdezte rendezzenek-e búcsúpartit, mire én azt válaszoltam, hogy nem hagyom itt a céget, csak néhány hónapig kell nélkülözniük. De időközben biztos lesz pár nap, amikor forgatási szünet lesz, akkor majd hazalátogatok.

Aztán továbbmentem. Összefutottam a recepciósunkkal, Louisszal, aki mindig nagyon rendes volt hozzánk. Kértem 2 teát Jasmin irodájába, aztán amikor már senkibe nem botlottam bele, bementem az irodájába.

- Két lehetőség van. Vagy a bordó hosszú estélyi, vagy a zöld koktélruha. - egy interaktív tábla előtt állt, nekem háttal, és magyarázni kezdte a vacsora körülményeit. Tyra Banks egyenesen a mi cégünktől rendelt ruhát. Ez nem volt meglepő, hiszen a cégünk Amerikában is híres, ott is több irodánk van.

Leültem, és végiggondoltam, amit hallottam. Jasmin hirtelen megfordult, lejjebb csúsztatta szemüvegét, és felnézett. A tollának a vége, megint a szájából lógott ki.

- Öhm, a tollad! – figyelmeztettem.

- Jó, tudom, csak ideges vagyok.

- Legyen a zöld. Az jobban kiemeli Tyra nem mindennapi bőrszínét. Ennyi?

- Igen. Még valami! Este elmegyünk valahová bulizni?

- Hát – nem nagyon tudtam mit mondani – szívesebben ülnék be egy pubba. Tudod, holnap hosszú napom lesz, repülőút, meg minden. Összeismerkedni a dolgozókkal, na meg Françoisval is. – bólintott, én pedig elhagytam az irodát.

Volt még néhány dolog, amit meg akartam csinálni. Például részletesen átnézni, hogy miről szól a film, és kik a főszereplők. De aztán úgy döntöttem a repülőn úgysem fogok aludni, majd átnézem ott. Hazamentem. Mire hazaértem már 6 óra fele járt az idő. Felhívtam Jast, hogy indulnunk kéne.

Fél 7kor találkoztunk a legközelebbi pubban. Mindketten koktélt rendeltünk, nem voltunk nagy ivók. Nem szerettük a sört, inkább boroztunk, ha elegáns helyre mentünk. Csomó fiatal volt ott aznap este, nem hiába, szombat volt. Jött egy csapat srác is, lehettek kb. 17-18 évesek. Megkérdezték, meghívhatnak-e minket valamire, mire egyből a koktélunkra mutattunk. És táncolni? Visszakérdeztem, hogy sejtik-e hány évesek vagyunk, mire 19re tippeltek. Jasmin csak annyit mondott: mi már kisiskolások voltunk, amikor ti születtetek. A fiúk elszégyellték magukat, hogy ennyire nem tudták behatárolni a korunkat, és leléptek. Mi meg jót nevettünk a dolgon. 10 felé elindultam haza, és elbúcsúztam Jasmintól. Megígértem neki, hogy hívom, amint megérkeztem. Ezzel váltunk el, felmentem a lakásomba, és kinyitottam az ajtót. A tükör mellett állt az egyetlen csomagom, egy barna gurulós bőrönd, mellé pedig letettem a táskámat. Ágyba bújtam, és megpróbáltam minél hamarabb elaludni.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy a mai rész ilyen rövid lett, de vannak úgynevezett "áthidaló" fejezetek, amik nem éppen izgalmasak, de kellenek, hogy utána újból bonyolódhasson a történet. Az elkövetkezendő napokban sajnos nem tudom frissíteni a blogot, de kitalálok valamit, hogy megkapjátok a napi "adagotokat"!

U.I. Tessék szorgalmasan véleményt nyilvánítani :)
Puszi, Baby Bubble